Folytassuk a látás hónapját. Az előző bejegyzésben már nagyon sok mindenről esett szó. Hogyan tudsz segíteni, milyen segítségek állnak a látássérült emberek közlekedésének a segítségére és természetesen a vágányzár/operatív pótlások is szóba jöttek. Folytassuk tovább akkor ezt a gondolatmenetet.

 (Fotó: Lokál)

A tömegközlekedési eszközökön kialakításra kerültek az úgy nevezett elsőbbségi helyek. Ezeknek a helyeknek a kialakítása nem biztos, hogy mindig megfelelő egy látássérült közlekedő számára. Például, ha egy vakvezetőkutyával közlekedik valaki akkor, ha nem tudják a kutyát eltenni, hogy az másoknak ne legyen útban, akkor bizony rálépnek szegény farkára vagy meglökik és még sorolhatnánk a kellemetlen szituációkat. Ezért lehet, hogy valaki nem szeretne leülni oda, ahova mi ajánljuk, mert közben a kutyának kiadta a parancsot, hogy keressen helyet és már talált is egy alkalmas helyet mindkettőjük számára. Természetesen egy kérdést megér. Illetve, azt tegyük hozzá, hogy ők is emberek, nem biztos, hogy leszeretne ülni mindenki.

Ez egy fontos dolog, ha nem, akkor nem.

Ne erőltessük, hogy már csak azért is, illetve ne mondjuk meg a tutit, ha felszállunk valahova és azt látjuk, hogy valaki ül és telefont nyomkod mellette meg fehér bottal áll valaki. Lehet túl vannak már ezen a kérdés körön, hogy megkérdezte leülne-e az illető.

Járművezetői oldalról, hogyan is tudunk segíteni?

Mindenképpen nagyon fontos, de ezt talán minden járművezető tudja, hogy amikor meglátunk a megállóban egy látássérült embert érdemes vagy a külső hangszóróval (ha van), de legalább az utastéribe bemondani, hogy milyen viszonylat és meddig közlekedik. Lehet ezt helyettünk az utasok a megállóban is megteszik, de nem árt ez a gesztus felőlünk is. A leszállásnál a gomb megtalálása nem szokott gondot jelenteni, annak ellenére se, hogy Budapesten, azért igazi típus kavalkád van. Minden típus kialakítása más, mind ülőhelyek, ajtók, kapaszkodók kialakítása szempontjából. Az idő folyamán viszont egy látássérült közlekedő már messziről hang alapján felismeri milyen villamos is érkezik a megállóba. A felszállásban, viszont nagy segítség, ha kinyitunk minden ajtót. Lehet tél, nyár, eső, hó, fagy, szél, de nem kell végig tapogatni a villamost/buszt, hogy megtalálják azt a bizonyos gombot. A kettes, illetve négyes metrókon, ezért nyílik gomb nélkül is minden ajtó általában. Továbbá az sem biztos, hogy az első ajtó lesz mindig az, ami nyerő lehet. Ez is egy tévhit, hogy egy látássérült ember csak és kizárólag az első ajtónál szeretne felszállni. Kevés a hely itt általában, mind a vezetőfülke kialakítása miatt és még a peron, illetve a jármű széle között is nagyobb távolság van. Lehet valaki a második ajtónál szeretne felszállni vagy valamelyiknél, aminek a közelében sikerült megállnia.

Előfordult már olyan eset velem, hogy olyan megállóban álltunk, ahol a kereszteződés nem volt felszerelve ezzel a hangjelzést adó eszközzel és a látássérült hölgy csak állt a peron szélén és várt. Megfigyelte a forgalmat, hogy vajon szabad-e lelépnie vagy nem, de mivel később értünk a megállóba, ezért már javában zöld volt és nem lépett le elém, mert ki tudja mikor vált a lámpa vissza tilosra. Az emberek csak jöttek mentek telefonjukba mélyedve. A fülkéből kiszálltam és oda mentem segíteni, neki és a mellkasán csücsülő kis babának. Amikor mondtam neki, hogy én vagyok a villamosvezető az első kérdése az volt, hogy ,,nem lesznek-e morcosak az utasok, hogy nem halad a villamos?”. Laikusan azt gondoltam, hogy megértőek lesznek, de amikor vissza szálltam kaptam az ívet, hogy ő elkésik és mit képzelek magamról. Előfordul, hogy valaki siet biztos szült a felesége, a kocsi elromlott és a villamos is tököl. Hallatlan. :)

 (Fotó: BKK)

Amiről beszéltünk talán már, de ha nem akkor most pótlom a hiányosságomat. Ha van időd segíteni az a legjobb. Ha te rohansz és rohanásba taszítasz egy olyan valakit, aki megbízik benned, hogy szabályokat betartva segíted át az átkelőhelyen, kellemetlen szituációt teremtesz illetve egy kisebb stresszhelyzetet. Több olyan történetet is hallottam, amikor még zöld volt a lámpa majd hirtelen jött a megmentő segítőtárs, aki szinte semmi kommunikációval közölte, hogy még zöld és ő segít. Elindultak a kijelölt gyalogátkelőhelyen, majd félútig se jutottak már mondta, hogy már piros, de nem baj én még itt vagyok. Ez nagyon szép gesztus mondjuk, hogy segítünk, de hogyan az már más tészta.

A technika fejlődik, a gyalogátkelőhelyek kialakítása úgy szintén. Ugye egy mozgássérült közlekedőnek az a jó, ha nincs akadály, nincsen padka elfelejtett nevén járdaszegély. Ezért elkezdték alacsonyítani a járdák végét és szinte eltűntek a járdaszegélyek. Ez egy mozgássérült embernek áldás, de egy látássérült embernek maga a pokol. Ugyan is semmilyen jelzés nem volt régen, amit a fehér bottal ki tudtak volna tapogatni. Simán lesétálhattak többször is a forgalomban, mert úgy érezték, hogy még igen is folytatódik a járda. Aztán jött a megváltás és megjelentek ezek a pöttyös kövek (veszélyes helyre figyelmeztető jelzés). Szomorúan hallottam viszont, hogy az utasok nagyon sokat panaszkodtak állítólag a futár azon funkciójára, ami az átszállási kapcsolatokat mondja be. Ha valaki először jár fővárosunkban már neki is nagy segítség lehet, de ha még valami gond van a látásával is az illetőnek, akkor pláne. Lehet unalmas mondjuk egy Szél Kálmán téren végighallgatni naponta az összes átszállási kapcsolatot, de inkább több információ hangozzon el, mint semmi. Járművezetők sem panaszkodnak, hogy naponta többször hallják ugyan azt a szöveget. Illetve a közlekedési lámpák is, azért némultak el, mert lakossági bejelentések érkeztek, hogy hangos éjszaka. Szerencsére azért a távirányítóval a lámpákat beszédre tudták azóta, az okostelefonok világában, meg talán az átszállási kapcsolatok is megoldódtak, bár azért az hiány továbbra is úgy gondolom.

Ha már fejlődés, a néma gyilkosok a kerékpárosok mellett megjelentek az elektromos autók és az elektromos rollerek. Ezek az eszközök is jelentős sebességet produkálnak hang nélkül. Ugye a rollerekkel kapcsolatban világszintű problémák vannak, mert nem készültek fel erre a technikára a jogszabályok. Rengeteg olyan cikket láthatunk, hogy itthon a hatóságok se tudják besorolni sehova se a KRESZ szerint. Ezt a jogszabályt megírták 74-ben és azóta toldozzuk-foltozzuk. Az elektromos rollerekkel kapcsolatban egy konkrét incidens is volt már, de nem a haladó roller a legveszélyesebb egy látássérült gyalogos számára, mert reménykedünk benne, hogy aki vezeti azért figyel. A felelőtlenül az út közepén hagyott járgányok annál nagyobb problémát jelentenek. A járdán sétálva, arra lett figyelmes a gazdi, hogy a vakvezetőkutya elkezdte lehúzni őt az út felé. Többször megálltak, mert a kutya már akadályt jelzett és az útra nem viszi csak úgy le a gazdáját. Ilyenkor a fehér bottal próbálnak utat tapogatni és annak a lendítésével egy fémes koppanás jött válaszul. Egy járókelő segített megoldani a helyzetet, mint végül kiderült kettő elektromos közroller volt hanyagul az útközepére letámasztva. Ez nem az üzemeltető felelősége, hanem a felhasználóé, aki ilyen hanyag módon csak ott hagyta a rollert.

Az elektromos autókkal is az a probléma, hogy bizonyos sebesség alatt hangtalanok. Több kísérlet is kimutatta, hogy simán leléphet egy látássérült gyalogos az elektromos üzemű autó elé, mert ha még egy benzin/dízel (nevezzük hangos autóknak) jön a néma mögött, azt a távolságot fogja csak hallani egy látássérült ember, ami másodjára jön. A csendes autót nem, és így baleset is lehet. Vakvezetőkutyák természetesen hangos és csendes autókat is látják és azonnal megállnak jelezve a gazdának, hogy veszély van, de ahogyan majd szó esik erről, nem mindenkinek van vakvezetőkutyája és rengetegen várnak így is rájuk. A néma kocsik problémája viszont megoldódni látszik ugyan is úgy tűnik, hogy elfogadásra kerül az a rendelet, hogy az elektromos autókat bizonyos sebességig hangot kell kiadnia egy külső hangszórón keresztül. A hang nincs megszabva ezt a gyártó döntheti el szabadon majd.

Vigyázzunk egymásra és remélem, hogy ez a két részes bejegyzés sokatoknak segített. Én személy szerint nagyon sokat tanultam és nagyon örülök megismerhettem Orsiékat és segítette, hogy ez a bejegyzés sorozat létrejöhessen.

Ha tetszett a bejegyzés és kíváncsi vagy mi lesz még az oldalon, látogass el a facebook oldalunkra, ahol minden történésről beszámolok majd.