Kezdjük az elején. Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy milyen témák kellenének még ide a blogra és bumm már szembe is jött egy incidens az egyik facebook csoportban. A sztori röviden annyi, hogy állítólagosan egy járművezető egy látássérült utast és az ő vakvezetőkutyáját leszállította a járműről, mondván kell szájkosár a kutyára. Ezen a szálon indultam el és találtam rá a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségére. Fel is vettem velük a kapcsolatot és meginvitáltak magukhoz. El is mentem hozzájuk egy interjút készíteni, ahol fantasztikus embereket ismerhettem meg és rengeteget segítettek, hogy ez a bejegyzés megszülethessen. A végén arra jutottunk, hogy október úgyis a látás hónapja, a blog is szóljon erről így nem csak egy bejegyzés fog születni ebben a hónapban ezzel a témával kapcsolatban. Na de, ne szaladjunk ennyire előre tartsatok velünk ebben a hónapban és minden ki fog derülni. Most pedig beszéljünk arról, milyen a közlekedés az ő szemükkel.

 (Fotó: MVGYOSZ)

Amikor úton voltam az MVGYOSZ székházához, rengeteg kérdés merült fel bennem, hogyan is tudom ezt a témát megközelíteni. Miről fogunk beszélni, életem első interjújára készültem, de szerencsére Orsi és kollegái nagyon sokat segítettek és iszonyatosan közvetlenek voltak velem. Az emberek reakciója egy fehérbot láttán nagyon eltérő. Valaki segít magától mindenféle gátlás nélkül, valaki csak azért segít, mert kell, de olyanok is vannak, akik tovább mennek.

Hogyan tudsz segíteni?

Az első és legfontosabb lépés a kommunikáció. Ne félj megkérdezni, hogy „segíthetek?”! Ez az első lépcsőfok. Ne akarj egy lépéssel előbb lenni, ugyanis, ha valaki vakvezetőkutyával vagy fehérbottal áll egy villamos megállóban az nem feltétlenül jelenti azt, hogy ő utazni szeretne, vagy nem mindegy, hogy az 59-es villamossal vagy az 56-assal szeretne utazni mondjuk a Szél Kálmán térről. Az, hogy karon ragadsz valakit és viszed magaddal nem segítség, sőt lehet kellemetlen helyzetbe kerülhettek mind a ketten. Ha már eljutottál addig a kérdésig, hogy segíthetek-e, akkor jöhet a „hogyan” kérdés. Természetesen az iskolákba sokszor elhangzik az első pont aztán jön a karon ragadás. Lehet, hogy az az ember nem szeretné, hogy karon ragadják, lehet karon fog téged vagy meg fogja a vállad és neki úgy tudsz majd segíteni, de egy dolgot sose tegyél. Önkényesen ne cselekedj és a vakvezetőkutya hámját ne fogd meg. Ha ezt a kettő lépést betartod baj nem lehet.

Na de milyen segítségek állnak rendelkezésükre a közlekedésben?

A fehérbot az egyik leglátványosabb segédeszköz, amit az emberek látnak. Ellenben az, hogy ha valakinél nincs fehérbot nem jelenti azt, hogy nincsen valami gond a látásával. Nem mindenki teljesen vak, akinek a kezében fehérbot van, mert vannak például olyan gyengénlátó emberek, akik csak azért hordanak maguknál botot, hogy jelezzék a látásukkal való gondot felénk és elkerüljék a következő kellemetlen helyzetet. Sajnos előfordult már incidens ezzel kapcsolatban, hogy valakinek nem volt botja és amikor megkérdezte az utca emberét, hogy mi van odaírva máris jött a válasz, hogy „mi van nem látsz?”. Ha segítséget kérnek tőlünk, akkor segítsünk, ne bíráljunk!

A vakvezetőkutya is egy óriási segítség viszont ezt a témát most nem is folytatom ugyan is velük kapcsolatban lesz egy teljesen különálló bejegyzés.

Van egy bizonyos távirányító, amivel a FUTÁR kijelzők, illetve a közlekedési lámpák hangberendezését tudják beszédre bírni. Zöld vagy tilos, milyen viszonylatok jönnek, hova mennek és mikor, ilyenkor ezt dalolják ezek a berendezések. Vannak néha viszont cselesen elhelyezett kijelzők, amik az adott helytől vagy messze vannak vagy más viszonylatok is azon a táblán vannak jelezve. Ez tud némi bonyodalmat okozni, de itt jön képbe a negyedik fontos segítség.

Az okostelefon és az arra telepített alkalmazások. Azért nagyon nagy segítség, hogy a világot és annak a hálóját immáron zsebünkben tudhatjuk és szinte bármikor, bármit megnézhetünk rajta kilométeres internet kábel nélkül bárhol.

 (Fotó: Hrportal)

Az okostelefonok viszont egy kis negatív hozadékkal is rendelkeznek. Az emberek kizárják teljesen a környezetüket. Most nem a látássérült emberekről van szó, hanem azokról, akik a facebook és más közösségi hálóba behálózták magukat közlekedés közben. Sajnos az negatív tapasztalat, hogy az okosvilág elterjedésével az emberek begubóztak egyszerűen és nem figyelnek az utcán. Többször szóba került, hogy valakinek megváltás volt, amikor kapott vakvezetőkutyát, mert azóta van, aki látja az utcai zombikat és így nem megy nekik egy látássérült közlekedő naponta többször. Akikkel beszéltem megvannak döbbenve, hogyan zárhatják ki ennyire a külvilágot maguk körül a látással rendelkező emberek. Talán statisztikát is lehetne vezetni arról, hogy mennyi baleset ér egy látássérült embert, mint ép látással rendelkező társát.

Az viszont teljesen pozitív, hogy 15 éves munka meghozta gyümölcsét a látássérült emberek számára, ugyan is, amikor átépítésről esik szó, akár megálló, akár közlekedési csomópont, akkor már nem az a kérdés, hogy mit kell a megállóba telepíteni, ami segíti közlekedésüket, hanem az, hogy hova. Magától értetődő dolog lett, hogy egy megállót úgy alakítanak ma már ki, hogy mindennek megfeleljen. Csíkozott (vezetősáv) kövek a peron szélénél és az első ajtó megállásánál. Ahol a járdaszegélyek alacsonyítottak ott pöttyös kövek (veszélyre figyelmeztető jelzés) kerültek kialakításra a peron szélénél és a megállókba szinte kivétel nélkül hangszórók lettek elhelyezve.

Ha már felújítás. Mennyire jelent gondot egy vágányzár? Meglepő, de egy átlagember számára nem is teljesen érthető a válasz, de azt a választ kaptam, hogy „az a jó, ha minél több ideig tart”. Ezen a válaszon én magam is meglepődtem, mert laikusként nem tudtam elképzelni miért is jó egy felújítás, ha sokáig tart. Aztán ahogy folytattuk a beszélgetést megvilágosultam. Ha sokáig tart egy felújítás az új helyzethez tudnak alkalmazkodni a látássérült közlekedők és ez egy újabb betanult mindennapi utazás lesz. Ha a megállót hetente dobálják ide-oda az nem segít, sőt nagyon sok kellemetlenséget okozhat. A kommunikáció, ami iszonyat fontos itt is. A közlekedési társaság, ha ezt lekommunikálja (ahogy szokta), bizonyos fórumokon, minden fontos információval, akkor nincs semmi gond. Ha viszont kimaradnak információk, akkor sajnos lehetnek kellemetlen helyzetek.

Egy operatív pótlás, vagyis, ha rendkívüli esemény (baleset) miatt pótlók járnak helyettünk, nagyon fontos, hogy a járművezető is kommunikáljon. Hiába mondja be a futár x percenként, érdemes a járművezetőnek is közeledve az akadályhoz, vagy visszafogási ponthoz, tájékoztatni mindenkit. Az utasok meg ugyan úgy megkérdezhetik miután leszálltak a pótlás kezdeti helyénél, hogy segíthetnek-e és elkísérik a látássérült utast a pótlóbuszig.

Hamarosan folytatjuk a következő bejegyzésben.

Ha tetszett a bejegyzés és kíváncsi vagy mi lesz még az oldalon, látogass el a facebook oldalunkra, ahol minden történésről beszámolok majd.