Megint elmúlt egy nyár. Visszaérkezik mindenki, a nagyvárosok utcái megtelnek élettel, és állítólag ilyenkor a közlekedők száma 10%-kal megnő. Baleseti statisztikák azt mutatják, hogy a balesetek száma is megnő. Ennek a magyarázata egyszerű, nekünk a tanfolyamon is elmondták, hogy például szabadságra készülök vagy onnan jövök, a figyelmem egy része már/még ott és nem a vezetésen van, így könnyebben lehetek egy baleset részese. Most képzeljük el, hogy teljes extázisban van még mindenki a nyár miatt, mennyi figyelmetlen ember árasztja el az utcát, de most mégis beszéljünk a jövő nemzedékéről.

 (Fotó: 427h)

Teljesen más szabályrendszer volt eddig náluk, "schools out for summer". Ennek most vége és vissza kell csöppeni egy teljesen más rendszerbe. Újra ébresztőre kell kelni, reggel irány a suli, nem alszunk sokáig vége a „szabadságnak”. Minden közlekedő számára viszont szeptember első fele nagyobb figyelmet igényel. Amíg nem rázódunk vissza a megszokott menetrendbe, addig bizony lehetnek figyelmetlenségből adódó, balesetveszélyes szituációk. Mondjuk ki, a szeptember egy dynomen hónap.

Mikortól mehet egy gyermek egyedül az iskolába?

Szerintem ez az a kérdés, amire nincsen fix bevált recept. Mindenki más, mindenki más neveltetést kap és minden gyerek máskor éri el azt, hogy szülei elengedjék a kezét az iskolába vezető úton. Természetesen nem elhanyagolható az a részlet sem, hogy mekkora távolságra van az iskola az otthontól, hányszor kell átszállni útközben. Úgy gondolom, hogy ezt minden szülőnek magának kell eldöntenie, ami viszont nem tréfa az, hogyan engedjük el a lurkót. Teszünk a kis ,,poggyászába” elegendő tudást ahhoz, hogy tudatosan tudjon közlekedni? Jó példával tudtunk előtte járni?

Alapvető probléma a közlekedésben, hogy mindenki itt akarja behozni azt az elvesztegetett időt, amit valahol, valamiért elvesztett. Kapkod, rohan, szabálytalan, veszélyes helyzetbe sodorja saját magát és akár a saját gyerekét is, akinek a kezét fogja. Ha ezt a példát látja a gyerek ne lepődjünk meg azon, ha ezt ő is megpróbálja, ha késésben van. Nincs az a kialakult veszélyérzetük egy piros lámpán átfutás közben, mint egy felnőttnek. Egy gyermek nehezebben tudja felmérni a közeledő jármű sebességét, a saját haladásának sebességét. Ezek egymáshoz való viszonyát. Sok gyermeknek kevés jártassága van a döntéshozatalban, így nehezebben tud jó döntést hozni, általában bizonytalanabbak. Ezek pontenciális veszélyt jelentenek a közlekedésben a gyerekekre.

 (Fotó: 427h)

1.) El is érkeztünk az első és legfontosabb ponthoz. Ismertessük meg gyermekeinkkel a szabályokat. Szerintem az semmit nem ér, ha elmondom neki és utána azt tapasztalja, hogy apuci már pedig megszegi ezeket és ezt így is lehet, SŐT elértünk egy induló villamost, nem kell várni a következőre. Kialakulhat egy olyan érzet benne, hogy nem gond, ha most még barátokkal itt maradok, majd lefutok a megállóba keresztül-kasul mindenen és akkor jó vagyok. Ha azt szeretném, hogy a gyerekem betartson minden szabályt én magam is jó példával kell, hogy járjak előtte.

2.) Mondjuk el nekik, hogy bár zöld a lámpa nekem a gyalogátkelőhelyen, de kanyarodó autó ettől függetlenül még jöhet vagy esetleg egy szirénázó kék lámpás, de még a figyelmetlen járművezetőkkel is számolni kell. Ezért ilyen helyeken, ne nyomkodjuk se a telefonunkat és ne dugjuk be mind a két fülünket, mert balesetveszélyes. Mennyi fiatal esett áldozatul, mert bedugott füllel közlekedett! Ha közlekedünk figyeljünk oda, várnak minket az iskolában és otthon is.

3.) Ne féljünk segítséget kérni, ha baj van. Alapvetően fókuszáljunk a tömegközlekedésre most. Mondjuk el nyugodtan a gyerekünknek, hogy a villamosvezető nem egy mumus. Nem fog bántani, ha bekopogunk hozzá és segítséget kérünk akár elveszett tárgy miatt vagy mert elestünk a villamoson. Ugyan ez érvényes arra a helyzetre is, ha úgy érzi valaki követi vagy zaklatja, vagy az utasoknak szóljon és menjen olyan helyre, ahol sokan vannak, vagy szóljunk a vezetőnek. Utazzon az első kocsiban a kisebb gyermek, ahol közel van a vezető, és hamarabb kap segítséget baj esetén.

4.) Közlekedés alappillére a kommunikáció. Két autós is szemkontaktussal, de tud kommunikálni egymással. Tanítsuk meg, hogy ha át akarok kelni egy nem lámpás gyalogátkelőhelyen mindenképpen keresse a szempontaktust a balra, jobbra, balra nézés után. Győződjön meg mindig arról, hogy az elsőbbséget megadják-e neki. 

5.) Amiről már szó volt, de nem lehet eleget beszélni róla; ne a közlekedésben, hozzuk be az elvesztegetett időnket!

 (Fotó: Szeretlek Magyarországról)

Ha ezeket elültetjük a gyermek fejébe, talán a lázadó korszakában is megszólal a vészcsengő, hogy ezt nem csinálom és akkor a villamos utasterében utazik majd a csatlás helyett.

Ez az időszak rengeteg türelmet igényel. Megnövekedik a guruló esernyők száma az utakon, az iskolák környékén torlódások alakulnak ki, mert ugye a gyereket a kapuig kell vinni. Érdemes a szülőknek összeállni és egy kocsiba, akár több iskolatársat is elvinni. Így csökkenne az autók száma ezeken a helyeken és talán nem lenne annyira idegőrlő torlódás. A kisebb gyerekek is bicikliken, rollereken, kis motorokon mennek akár már az óvodába, laza szülői felügyelet mellett, és előfordul, hogy legurulnak a járdáról, szülők könyörgöm figyeljünk már oda! Apropó türelem, a legfontosabb dolog. Türelmesen, ha kivárom a sorokat és nem tolakszom, akkor az én türelmetlenségemet nem fogom ráaggatni másokra. Addig, amíg én azért vagyok türelmetlen, mert ő nem megy előttem, ezért cikázok, hogy előre tolakodjak, én pont ezzel teszem türelmetlenné a körülöttem közlekedőket is. Kell nekem ez a türelmetlen szimfonikus kürt zenekar?

Öveket becsatolni, figyelmünket az utakra helyezni, ezennel az új tanévet megnyitották.

Ha tetszett a bejegyzés és kíváncsi vagy mi lesz még az oldalon, látogass el a facebook oldalunkra, ahol minden történésről beszámolok majd.