Tisztelt Utasaink, Közlekedési társaságok, Sajtó munkatársak és Járművezetőink!

Tudom régen tettem ki bármilyen bejegyzést is erre a blogra, az élet úgy alakult, hogy időm is fogytán van a blog szerkesztésre, illetve másodállásos járművezetőként nem feltétlen érzem magam hiteles villamosvezetői blog szerkesztőnek. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy ideje megtörni a csendet, még ha egy bejegyzéssel is, de szeretném elmondani a véleményemet hosszabban, mint egy átlagos facebook komment.

A mi nap felkerült az internetre egy eléggé megvágott videó, ahogy a járművezető ingerülten lezavar egy hajléktalant a villamosról. A videóval kapcsolatban több dolgot is ferdítenek, ugyan is az előzmények nem láthatóak, a hajléktalan reakciója nincs felvéve, kifejezetten a villamosvezetőjére van fókuszálva az egész. Célja egyértelműen az volt, hogy a közlekedési cég alkalmazottja és ezzel a cég tűnjön fel rossz színben. Számomra teljesen érthetetlen, hogy nem megoldást keresünk, hanem megjelenhetett ennek a cikknek egy ,,folytatása”, egy napilapban, amit talán százezrek(?) olvasnak minden nap, mivel a kezedbe nyomják forgalmas csomópontokon. Ez a cikk semmi másról nem szólt, csak arról, hogy rengeteg negatív tapasztalat éri az utazóközösséget a járművezetők által és ennek megvan a megoldása, mégpedig a feljelentés az úgy nevezett észrevétel írás. Ez nem egy új keletű dolog, a napilap mégis úgy adja elő, hogy mostantól ez a lehetőség is él. Számomra kissé szórakoztató ez a nagy felfedezés és elszomorít az uszítás. A cikkben leírt etikai kódexre szükség van, de nem ezt a témát kívánom boncolgatni. Szeretném egyesével a cikk végén található történeteket elemezni és utána visszatérni az alaptézisre, ami a hajléktalan kérdés.

Első történet Brigittától: „Egy hölgy babakocsival együtt próbált felszállni a már záródó ajtónál. A vezető idegesen kirontott és ordítani kezdett. A sofőr már a gyámüggyel fenyegetőzött, amire a nő párja is beszállt a vitába és kedvesen verekedésre invitálta a villamosvezetőt, aki erre leszállíttatta a babakocsis asszonyt, majd továbbhajtott.”
A ,,már záródó ajtónál”! A BKK utazási feltételei között a következő mondat található: ,, tilos az indításjelző megszólalása után fel- vagy leszállni és az ajtók záródását akadályozni”. Az, hogy a történet összeszólalkozásba torkollott már más kérdés. Itt sem tudunk előzményeket, hangnem megválasztást stb. Vajon hány ember lépett aznap még a záródó ajtók közé? Az megint más téma, amikor beesik a jármű és már berreg, hogy ,,na haladjunk!”. Ez egy olyan témakör, amiről nagyon sokat tudnék írni, mint arról is, amikor leírtam, milyen egy menet a mi szemünkkel, miért nem várok meg valakit mondjuk.

Második történet Ágotától: ,, Egy fél évig mankóval közlekedtem, legalább ötször zárt oda a sofőr. Talán nem kellene megnyomni az indításjelzőt amikor még van leszálló utas.”
A történetben nem szerepel, hogy busz, villamos, metró, hév vagy milyen egyéb járműről van szó. Mindegyik járműnek megvannak a maga tulajdonságai és holtterei, amiket járművezető nem láthat be, ez is közre játszhatott a történetben. Lehetséges, hogy egy 45 méteres szerelvény utolsó ajtajánál szállt le a hölgy, ami ráadásul még befelé is van hajlítva (lásd Tátra villamosok), ahol is nekem mint vezetőnek esélyem nincs belátni teljesen. Mankóval közlekedett a hölgy, feltehetőleg a mozgása emiatt lassabb. Tükörben lehet az látszott, hogy a fel- és leszállás befejeződött, az ajtózárási folyamatot megkezdheti a járművezető. Ettől függetlenül lehet figyelmetlenség is a vezető oldaláról, hiába tűnik úgy sokszor, hogy nem, de mi is emberek vagyunk és hibázunk. Továbbá lehet, egy nagyon hosszú műszak végén jár már a kolléga és fáradt. A történet megoldását ettől függetlenül abban látom, hogy megkérem utastársamat, hogy ha mindenképpen hátul szeretnék leszállni, hogy jelezze a járművezetőnek kéz feltartással az ajtóban állva, hogy nem fejeződött be a leszállás vagy a jármű elejében helyezkedek el, ahol biztos rám lát a vezető, így kizárva azokat a tényezőket, amik miatt nem követhető végig a le- és felszállásom. Segítség ez számunkra.

Harmadik történet Józseftől: „A minap a 130-as buszon a stadionoknál felszálláskor kerestem a bérletemet, a vezető ingerülten közölte »ne vakarózzak« már annyit.” Ez az egyetlen történet, amihez nem tudok hozzászólni érdemben. Sok oka lehetett, hogy így zajlott le a párbeszéd. Nem tudunk részletet csak a sérelmet.

És az utolsó történet Iréntől: „A villamos kocsiszínbe igyekezett, csak éppen erről a vezető elfelejtette tájékoztatni az utasokat. Miután másfelé kanyarodtunk és megálltunk, szóvá tettem. Inkább nem mondom el, mit kaptam válaszképpen.” Már a feltételezés is sértő, hogy valaki szándékosan nem tájékoztatja az utasokat beállásnál. A villamosok kocsiszíni menetben, működő futár berendezés mellett rendelkeznek homlok- és oldalirányú kijelzővel, amiken az elmúlt években a kocsiszíni menetben történő haladásnál a vastagon kiemelt „KOCSISZÍNBE” felirat is megjelenik. Illetve az utastéri kijelzők is feltűntetik ezt a menetet, az automata utastájékoztató berendezés 2-3 megállónként bemondja a kocsiszínbe közlekedő szöveget. Ettől függetlenül feltételezhetjük, hogy a futár berendezés nem működött és a hangerősítő berendezés halk volt, vagy hangosak voltak az utastársak, vagy Irén olvasott, zenét hallgatott és figyelmetlen volt. Hasonló történetem volt nekem is és ennek két kimenetele volt. Egyik édesanyám szakmáját próbálta kitalálni, másik történetben megállapítottuk, hogy az utastájékoztatásra szolgáló hangberendezés nem működött, így tudtam, hogy mielőtt dobok egy jobbost, mindenképpen járjam végig a kocsikat esetleges nem kívánt kocsiszíni látogatást elkerülve. Happy end.

Az utaspanaszoknak igen is lehet értelme. Az megint egy teljesen más téma, hogyan vannak ezek kezelve. A mi lépcsőházunkban is lakott egy zakkant ideggyenge illető, aki azzal töltötte a napjait miután felkelt, hogy kiment a környék bkv járataihoz és feljelentette a buszokat, villamosokat, mert az késett 2-3 percet. Egy nap alatt több mint 20 feljelentést írt a szolgáltató cégnek. Tanfolyamon eléggé „vicces” volt hallgatni a történetet róla. Hallunk olyan igaz legendákat egy illetőről, aki az indításjelző hosszát mérte stopperrel és ha az utasításban meghatározott időn belül bekövetkezett az ajtózárás, a videó felvétel csatolása mellett tette a feljelentést a cég felé. Kinek van erre ideje?! Rengeteg hasonló panasz érkezik egy nap és ezeket mind ki kell vizsgálni.

Természetesen, jogos is lehet panasz. Kezelheti egy járművezető rosszul a helyzetet. Emberek vagyunk hibázunk, fáradtak lehetünk, történhetett az nap bármi, amiért ingerültek lehetünk és lehet az volt az utolsó csepp. Volt olyan történetem, hogy a menetirányítás rosszul hozott meg egy döntést, emiatt összezörrentem egy utassal. Hajnali 5-6 között lehetett, előttem egy műszaki hibás villamost állt, megkértek ne menjek tovább a megállóból, mert onnan én még vissza tudnék fordulni. Tartott az utasok tájékoztatása 15-20 percig, hogy „türelem lassan megyünk tovább információim szerint”. Nekem is tele lett volna a tököm, hogy sietek munkába és csak ezt hallom. A történet vége az lett, hogy elköszöntem az utasoktól és az egyik Úrral összeszólalkoztunk, hogy én mekkora szemét vagyok a leszállítás miatt és ezt 10 perccel ez előtt is megtehettem volna, mert már elment 2 pótló is! Jogos, én meg fáradt voltam, belementem. A slussz poén, hogy elment a jelzésem utasok lepakolva, jött a következő szabad elindultam és közölte felem az irányítás, hogy ha nem fordultam vissza ne is forduljak vissza, menjek tovább szedjem az utasokat. PÁRHUZAMOSAN mentem végig a pótolt szakaszon a busszal, majd visszaszálltak hozzám azok az utasok, akiktől 7 megállóval arrébb elköszöntem. Az Úr 4 megállóval arrébb bekopogott és elnézést kért, mert fáradt és nem szeretett volna elkésni a munkából. Én is elnézést kértem a válaszaimra és kézfogással távozott. Az egyetlen ilyen esetem volt és rohadjak meg, jól esett, hogy így oldódott meg.

Az észrevételnek milyen következményei vannak a járművezetőre nézve?

Érkezik egy telefonhívás az adott főnöködtől, hogy be kell menned hozzá az irodába, ahol jegyzőkönyveztetés mellett szembesítenek a történettel és/vagy a videó felvétellel, ahol elismered, hogy hibáztál-e vagy sem. A végén megírják, ami elhangzott a beszélgetés folyamán, te ezt aláírásoddal ellen jegyzed és következik az ítélet. Három kimenetele lehet ennek. Elmondasz mindent, úgy ítélik meg, hogy szabályosan jártál el, viszontlátásra. Mondasz te valamit, mond az utas valamit aztán valami lesz, vagy az előző vagy a következő kimenetel. Elmondasz mindent, kötél általi halálra ítélnek, mert nem jártál el szabályosan, megsértetted az utasítást/etikai kódexet/kreszt, prémium megvonással távozol, amit órában határoznak meg. Ez semmi többet nem jelent, mint van például egy 10 forintos órabéred ezen felülegy prémiumod 1 ft/óra. Egy nap dolgozol 10 órát, akkor jó esetben kapsz 110 Ft prémiummal együtt. Kapsz egy 500 órás büntetést, amíg nem telik le, nem kapod meg a prémiumot a fizetésedben. Így jártál. Nagyon rossz esetben óra büntetés mellé még le is vesznek kocsiról egy időre. Sok panasz esetén, és amikor tényleg jogos már, akkor vannak tanfolyamok, amiket végig kell járnod.

Az utaspanaszok részemről meg azért is kényes téma, mert e-mailt levelet bárki tud írni. Nincsen ennek akár egy anyagi vonzata amit, ha neked volt igazad visszakapsz, ha pedig nem benyeli a cég, mint kezelési költség. Illetve, ahogy említettem panaszt bárki tud írni, a kutya nem fogja ellenőrizni, hogy te valóban utas voltál. (Ez a tapasztalat, de lehet azóta ez már változott). Ha valaki késés/sietés miatt szeretne panaszt írni bármikor meg tudja tenni az applikációk elterjedése miatt. Azt viszont szeretném elmondani, hogy ezek az applikációk egy forgalmi zavar utáni sietést/késést nem jelölnek meg rendkívüli eseményként így az utas annyit lát, hogy egy villamos mondjuk késő este 30 percet siet. Simán félre értheti egy 20 perces követésnél már és bosszankodik, hogy nem érte el a villamost. A megállók egy része tele van kamerával ezzel is lehet elejét venni a panaszoknak, szóval az otthagyott, és még sietett panaszok kicsit kezelhetőbbek. Szerintem a panaszról így ennyi.

Visszatérve egy fél mondat erejére a kiindulási témához. A hajléktalan kérdés igen kényes és amennyien vagyunk másképp állunk hozzá. Vannak hajléktalan utasaink, akiket ismerünk és nem zavarjuk le őket a járműről. Miért? A válasz egyszerű, megfelel az utazási feltételnek. Ha azt nézzük, hogy nem kérem el tőle jegyét/bérletét, de nem csinál semmi olyan tevékenységet, amivel zavar másokat. A jármű tisztaságára ügyel, így nem száll fel ilyen-olyan ruházatban. Nem használja a járművet wc-nek. Nem szemetel. Nem agresszív. Az esetek többségében sajnos nem ez van. Ahogy beköszönt a tél és jönnek a hidegek megszaporodnak a járműveken, ami érthető mert melegebb van egy villamoson, mint az utcán. Ezzel úgy gondolom egy vezetőnek sincs baja, hogy ha a fenti feltételek teljesülnek, de elnézést kérek mindenkitől, ha hozzám felszáll valaki, akinek éppen a nadrágjából csúszik ki a rebellis hurka, vagy nagyobb vízesés produkál, mint a Niagara, igen is le fogom szállítani. Először szépen kérem, másodjára nyomatékosan, harmadjára meg vagy ideges leszek, vagy megállítom a város közlekedését hatósági intézkedés miatt. Az én anyámat fogják szidni két megállóval arrébb meg a járművön, mert nem jutnak haza időben. Igen is ezzel a helyzettel kell kezdeni valamit, a problémás alakokat le kell szállítani. Az utasok meg ha nem szeretnének mocskos, összepiszkított plüss huzatos székeken/utastérben utazni, akkor igen is segítség a munkánkat és ne telefonnal videózzák az intézkedést 5 perc hírnévért egy rommá vágott videóval. Közös felelősségünk lenne a jobb, tisztább közösségi közlekedés. Olyan járművezetőt még nem hallottam, aki a segítségre, szép szavakra durva anyázással reagált volna. Ez egy feszült munkakör, rengeteg inger éri az embert minden nap.

Jól esne egy kis kiállás ezekért az emberekért, akik között vannak olyanok, akik több évtizedet szenteltek az életükből arra, hogy ezt a munkát ellássák, szeretik és hivatásuknak gondolják. Ezek között az emberek közül rengetegen azt lehet látni, hogy elszakad a cérna és itt hagyják azt, amit imádtak évtizedeken át, mert a körülmények ilyenek, és rengeteg rúgást kell elviselniük mindennap. Nem védek senkit, lehet rossz napja bármelyikünknek, lehet olyan is, hogy valaki alkalmatlan a feladat ellátására, mert annyira befásult megkeseredett lett ilyen-olyan dolgok miatt. Igen az is lehet, hogy ezt a frusztrációt máson vezeti le, aki nem érdemli meg, de ugyan ez történik a másik oldalról is.

Szeretném, ha nem ülnénk fel erre az uszító villamosra és megmaradna mindenki embernek. Az meg egy másik téma lenne már, hogy mi lenne, ha sajtó kommunikáció is kicsit más lenne mindkét oldalról!

Valószínűleg most megint évek telnek el, mire írok valamit újra. Nem vagyok újságíró, se blogger, de ezt érzitek mindannyian szerintem. A hálózati feszültség legyen veletek!