Már egy fél szösszenetként megjelent a dynomen helyzet, mint kifejezés. Most ezt ki is fejtem és olyan alappilléreket mutatnék be nektek, amikre én magam is támaszkodok. A városi közlekedés rengeteg információt hordoz magában. Kérdés az ember saját csatornakapacitását mivel tölti meg. Mobiltelefon nyomkodása (mint klasszikus példa), rengeteg csatornát lefoglal az agyunkban, így a reakció időnk nő és esélyünk nincs észrevenni azokat az apró jeleket, amik akár veszélyhelyzetet is hordozhatnak magukban. Röviden tömören eldobjuk a saját figyelmünket és egyben a szerencsénket.

 (Fotó: 427h)

Ne szaladjunk ennyire előre. Érdemes egy kis kitérőt tennünk egy nagyon fontos elv felé, ami nem más, mint a bizalmi elv.

„A "bizalmi elv" alkalmazása a biztonságos közlekedés feltétele. A "bizalmi elv" lényege, hogy minden közlekedő ismeri és betartja a közlekedés szabályait.”

Szerintem rengetegen felhördülnek most ennek olvasása közben. Annyi balesetes videó és annyi sztereotípiával küzd az ember, hogy már nem bízik egyszerűen senkiben. Akin ott a „T” betű, az friss jogsival rendelkezik, ezért abban az emberben nem bízunk. Aki luxusautót vezet, az biztos egy beképzelt paraszt és tuti oda fogja nyomni neki, majd lenyom mindenkit az útról. Taxis, tehát nem adja meg az elsőbbséget és pofátlan. Kamionos, tehát agresszív. Villamost vezet, tehát nem fog haladni előttem és még sorolhatnám ezeket a sztereotípiákat.

Bizalmi elvet tekintve viszont három olyan fontos kitétel van, amikor automatikusan el kell, hogy veszítsed a bizalmadat:

• Ő maga, aki szabálytalankodik. Nem mondhatja majd azt, hogy ő számított a másik szabálykövetésébe!
• Aki egyszer szabálytalankodott előtted nagy valószínűséggel másodjára, harmadjára és negyedjére is meg fogja tenni. Nem bízhatsz benne.
• És az utolsó, hogy ha a másik fél korából adódóan (gyerek/idős), vagy az állapota (ittas, vak, bizonytalan mozgású) miatt nem várható el tőle a szabályos közlekedés.

Ezekre a pontokra elő fog jönni még rengeteg példa, de szerintem mindenki tud mondani már egyikre-másikra valamit.

 (Fotó: 427h)

Valójában miért is jött elő ez a bizalmi elv, amikor a dynomen helyzet a téma most?

A dynomen helyzet ugyanis nem más, mint lappangó veszély. Nem veszélyhelyzet még, de ott hordozza magában annak a lehetőségét. Vörös László a KAH (Kávézz a helyszínelővel) alapító atyja, és baleseti helyszínelőnk megfogalmazása szerint a dynomen egyfajta „bizalmatlansági elv”.

Most akkor bízzak a másikban vagy ne?

Bízz, de figyelj a lappangó veszélyekre, és ha olyat látsz, ami nem megszokott abban a forgalmi helyzetben, igen is szólaljon meg a fejedben a vészcsengő. Milyen helyzetekre gondolok? Mik azok az apró jelek, amik már intőjelek?

• A kocsi, ami áll a lámpánál a kereke nem a haladási iránynak megfelelően áll, hanem attól eltérően.
• Mobiltelefonozik a másik autó vezetője.
• Párhuzamosan közlekedtek, majd a másik közlekedő fél gyorsít és a záróvonal felé kezdi húzni a kocsit. Van rá esély, hogy bekanyarodik/bejön eléd.
• Gördeszkás, rolleres a peron szélén gurul, mi közben érkezel be a megállóba.
• Féklámpa első ránézésre indokolatlanul felvillan egy előtted vagy melletted közlekedőnél. Lehet, azért fékezget, mert keres valamit. Bármikor irányt válthat, bejöhet eléd, vagy megáll.
• Iskolásoknál jó szórakozás szokott lenni, hogy amikor a villamos érkezik az iskolatársukat a táskájuknál fogva a vágányok felé lökik, majd visszarántják.

Viszont, amit nekünk mondtak mindig a dynomen helyzetre, az a klasszikus labdás példa volt. Képzeljünk el egy teljesen átlagos kis utcát, aminek a járdáján egy kisgyerek halad kezében a labdával. Nem is tűnik veszélyesnek igaz? Körül-belül 50 méter van köztetek és egyszer csak a lurkó, mivel unatkozik és még nem merült el az okostelefonok világában így elkezdi pattogtatni a labdát maga mellett. A vészcsengő itt már meg kell, hogy szólaljon. Felfigyelünk erre az esetre, mert mi van akkor, ha egy kis járdarepedés miatt a labda elszabadul a mi járművünk elé, a gyermek meg ösztönösen a labdája után indul. Fel kell készülni arra, hogy a veszélyt elhárítsuk azonnal, ha megmutatja igazi arcát előttünk ez a lappangó „veszedelem”.

 (Fotó: 427h)

A városi közlekedés talán az egyik legtöbb információt hordozza önmagában. Ez egyben pozitív és negatív is. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a figyelem az egyik legfontosabb dolog a felismerés mellett a közlekedésben.

Tanfolyam elején, amikor volt orientációs gyakorlatunk, ami nem más, mint egy tanulócsoport reggel 8 órát és éjszaka 8 órát utaznak egy tanulójárattal szerte a városban, ahol betekinthetünk a közlekedés rejtelmeibe. Meglátjuk, milyen sötétben, és milyen nappal egy feszített tempójú időszakban közlekedni. Az oktatóink, akkor rengeteg információval bombáztak minket. Mire figyelj oda, milyen segítségek állnak rendelkezésedre, milyen igazi villamosvezetőnek lenni. Ilyenkor kaptunk teljes képet erről a szakmáról igazán.

Ezen a gyakorlaton mondták nekünk, a kirakatüvegből visszatükröződés segítségét is. Egy óriási kresz tükör valójában az egész város, ha jobban belegondolunk. Éjszaka - a fények, nappal - az árnyékok segítenek és mindemellett a sok segítség mellett ott van az is, amire számítani kell.

Ha tetszett a bejegyzés és kíváncsi vagy mi lesz még az oldalon, látogass el a facebook oldalunkra, ahol minden történésről beszámolok majd.