Itt az ideje beszélgetni egy kicsit arról a lerágott csontról, amit nem győzünk elégszer elmondani. Rengetegen futnak át a villamos előtt, száguldanak át, mert azt mondják, hogy a villamos úgyis megáll. Ez így van, a villamos úgyis megáll, mert nem szeretnénk utcai végrehajtók lenni, de nem mindegy a mikor áll meg és hol. Akár, hogy is nézzük, egy villamost bárki el tud indítani. 50-el bárki tudna száguldozni. Vajon meg is tudna állni vele?

 (Videó: 8igTV 2010-es videója. Egyszer remélem, itthon is elkezdünk hasonló felvételeket készíteni.)

Előrébb terveztem ezt az írást, de annyira szóba jött ez a stresszelés, hogy végül elnapolódott mostanra. Miről is van szó? Villamosvezetőként az a szerencsés helyzet áll elő, hogy naponta mész egy adott vonalon 3-4-6 kört is akár. Így nagy tapasztalatot szerzel azon az útvonalon. Emiatt sok mindent látsz/láttál, ami miatt már számítanod kell azokra a forgalmi helyzetekre, amik ott várnak tárt karokkal. Értelemszerűen vannak abszurd szituációk, amik nem minden naposak (szerencsére), de ha figyeled a körülötted közlekedőket, mint ha valami jós lennél, meg fogod tudni jövendölni, hogy mi fog történni.

 (Fotó: 427h)

A minap egyik barátommal szóba jött a munkahelyi stressz. Bevallom aznap, amikor előjött a téma, se az időpont nem volt alkalmas részemről, ilyen nagy röptű beszélgetésre, akkor ott a nagy dupla hamburger mámorban reagálásra esélyt nem láttam, volt fontosabb dolgom is: túlélni. Mindenesetre elültette a gondolatot a fejemben. Sokszor volt már ez téma. Ő váltott, ott hagyta a járművezetés hivatásos formáját. Más szakmát választott és azt állítja, hogy jobb, mert nem veszi körbe az a stressz, mint az előtt.

Röviden a stresszt két dolog válthatja ki szaklapok szerint:

• „Egyrészt a szervezetre ható külső körülményeket (pl. magas hőmérséklet, erős ütés), másrészt az ezen körülmények hatására lezajló belső változásokat jelentheti.”
• Illetve „amikor egy személy a környezetből érkező megterhelést, kényszert vagy lehetőséget úgy ítéli meg, mint olyat, ami meghaladja erőforrásait”.

 (Fotó: 427h)

Már egy fél szösszenetként megjelent a dynomen helyzet, mint kifejezés. Most ezt ki is fejtem és olyan alappilléreket mutatnék be nektek, amikre én magam is támaszkodok. A városi közlekedés rengeteg információt hordoz magában. Kérdés az ember saját csatornakapacitását mivel tölti meg. Mobiltelefon nyomkodása (mint klasszikus példa), rengeteg csatornát lefoglal az agyunkban, így a reakció időnk nő és esélyünk nincs észrevenni azokat az apró jeleket, amik akár veszélyhelyzetet is hordozhatnak magukban. Röviden tömören eldobjuk a saját figyelmünket és egyben a szerencsénket.

 (Fotó: 427h)

Nem is olyan nehéz kérdés ez, de mégis olyan nehéznek tűnik megfogalmazni, hogy ki is az utas. Első sorban próbáljuk megfogalmazni a mi szemszögünkből. Utas az, aki a személyszállítást végző céggel - úgy mond egy – „szerződést” köt és az utazási feltételekben foglalt követelményeknek eleget tesz/megfelel, ezen felül ezt a szolgáltatást igénybe is veszi.

Ennek a három dolognak kell megfelelnie valakinek ahhoz, hogy utas legyen. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mi van azokkal a személyekkel, akik „ingyen” utaznak. Ezekre vannak azok a bizonyos üzletszabályzatok, ahol kitételeket képeznek ezek a „vitás” kérdések.

 (Fotó: 427h)

Ha szépen sorban haladunk, akkor eljutunk a járművezetőig. Kicsoda a vezető?

„Az a személy, aki az úton járművet vezet vagy állatot hajt. A gépkocsivezetés oktatása és az azt követő gyakorlati vizsga során vezetőnek az oktató minősül. A segédmotoros kerékpárt és a kerékpárt toló személy nem minősül vezetőnek.”

 (Fotó: 427h)

Kezdjük az elején. Nagyjából a gondolatmenetet is próbálom úgy felépíteni, hogy az alapok meg legyenek, és ne kelljen hivatkozásról, hivatkozásra mennünk majd a későbbiekben, ezért ez a bejegyzés talán kicsit rövidnek is tűnhet majd. A villamosnak is, mint általánosságban nézve mindennek, megvan a pontos meghatározása.

„A villamos olyan jármű, amely az úttestbe épített, vasúti pályaként meg nem jelölt sínpályán való közlekedésre szolgál.”

 (Fotó: 427h)

Üdvözöljük utasainkat!

 „All the world’s a stage”, avagy „színház az egész világ” és mi most egy új színdarabot kezdünk a város díszletei között. A színpad kész, a színészeink készek, fény és hang már van. Kellő dramaturgiai elem, mesteri rendezés és el is jutunk oda, ahova szeretnénk.

(Fotó: 427h)